Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Folytassuk a válogatásokkal a Pragñâpâramitâ Hridaya Szútrából, más néven a Szív Szútrából, a “Buddhist Mahâyâna Texts,” című könyvből, amelyet E. B. Cowell, F. Max Müller és J. Takakusu fordított angolra.A Nagyobb Prajnaparamita Hridaya Szútra“Dicsőség a Mindenhatónak! Így hallottam: Egyszer a Bhagavat [Az Úr Buddha] Râgagriha-ban tartózkodott, a Gridhrakûta dombján, számos bhikshu és számos Bodhiszattva társaságában. Abban az időben a Bhagavat [Az Úr Buddha], a Gambhîrâvasambodha nevű meditációba merült. És eközben a nagyszerű Âvalokitesvara Bodhiszattva, Aki a mély Pragñâpâramitât [a Bölcsesség Tökéletességét] tanulmányozta, így vélekedett: ‘Van az öt Skandha [Összetevők], amiket Ő (a Buddha) természetüknél fogva üresnek tekintett.’ Aztán a Tiszteletreméltó Sâriputra, a Buddha erejének segítségével, így szólt Âvalokitesvara Bodhiszattvához: ‘Ha egy család fia vagy leánya el kívánja végezni a mély Pragñâpâramitât [a Bölcsesség Tökéletességének] tanulmányozását, hogyan kell őt tanítani?’ Erre a nagyszerű Âvalokitesvara Bodhiszattva így felelt a Tiszteletreméltó Sâriputrának:‘Ha egy család fia, vagy leánya el kívánja végezni a mély Pragñâpâramitât [a Bölcsesség Tökéletességének] tanulmányozását, akkor így kell gondolkodnia: Az öt Skandha [Összetevők] létezik, és ezeket természetüknél fogva üresnek kell tekinteni. A forma az üresség, és az üresség valójában forma. Az üresség nem különbözik a formától; a forma nem különbözik az ürességtől. Mi az a forma, ami üresség, mi az az üresség, ami forma? Így az érzékelés, a név, a fogalom, és a tudás is üresség. Így hát, Ó Sâriputra, minden dolognak megvan az üresség jellege, nincs kezdetük, nincs végük; hibátlanok és nem hibátlanok; nem tökéletlenek és nem tökéletesek. Ezért, Ó Sâriputra, itt ebben az ürességben nincs forma, nincs érzékelés, nincs név, nincs fogalom, nincs tudás. Nincs szem, fül, orr, nyelv, test, és elme. Nincs forma, hang, szag, íz, érintés, vagy dolgok. Nincs szem, stb, egészen addig, amíg eljutunk oda, hogy nincs elme, nincsenek dolgok, nincs elme-tudás. Nincs tudás, nincs tudatlanság, nincs (a tudatlanság) megszűnése, amíg eljutunk oda, hogy nincs rothadás és halál, nincs megszűnése a rothadásnak és a halálnak; nincs (a Négy Igazság, nevezetesen) a fájdalom, a fájdalom eredete, a fájdalom megszűnése, és az ahhoz vezető út. Nincs tudás, nincs megszerzés, nincs a Nirvâna el nem érése. Ezért, Ó Sâriputra, mivel (a Nirvânát) nem lehet megszerezni, az a személy, aki eljutott a Bodhiszattvák Pragñâpâramitâjához [a Bölcsesség Tökéletességéhez], az (egy időre) a megértésbe burkolózva tartózkodik. De amikor a tudatosság burka megszűnik, akkor minden félelemtől megszabadul, a változás hatókörén kívülre kerül, és élvezi a végső Nirvânát. Az összes Buddha a múltban, a jelenben és a jövőben, miután elérték a Pragñâpâramitât [a Bölcsesség Tökéletességét], megtapasztalták a legmagasabb szintű tökéletes tudást. Ezért ismernünk kell a Pragñâpâramitâ [a Bölcsesség Tökéletességének] nagyszerű versét, a nagyszerű bölcs versét, a felülmúlhatatlan verset, azt a verset, amely az összes fájdalmat csillapítja – ez az igazság, mert nem hamis – a Pragñâpâramitâban [A Bölcsesség Tökéletességében], elhangzott vers: “Ó bölcsesség, eltűntél, eltűntél, eltűntél a másik parton, a túloldalon értél partot, Svâhâ!” Ezért, Ó Sâriputra, egy Bodhiszattvának így kell tanítania a mély Pragñâpâramitât [a Bölcsesség Tökéletességét], tanulmányozása során.’ Miután Bhagavat [az Úr Buddha] felemelkedett a meditációjából, jóváhagyását fejezte ki a Tiszteletreméltó Avalokitesvara Bodhiszattva felé, és így szólt: ‘Jól csináltad, jól csináltad, nemes leány! Így van, nemes leány. Így kell tehát a mély Pragñâpâramitâ [a Bölcsesség Tökéletességének] tanulmányozását végezni. Ahogy Te ismertetted, azt az Arhat Tathâgaták dicsérik.’ Így szólt Bhagavat [az Úr Buddha] örömteli elmével. És a Tiszteletreméltó Sâriputra, és a Megbecsült Avalokitesvara Bodhiszattva, és az egész összejövetel, és az istenek, az emberek, a démonok és a tündérek világa dicsérte a Bhagavat [az Úr Buddha] beszédét. Itt ér véget a Pragñâpâramitâhridayasûtra.”
