Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Folytassuk a 21. levéllel, a “Spirituális Gyöngyszemekből” amit Hazur Maharaj Baba Sawan Singh Ji (vegetáriánus) írt. Ebben kifejti, hogy egy Mester mindenféle formában megnyilvánuló szeretettel segíti a tanítványokat az üdvösség útján való haladásban. 21. levél “A legmagasabb szintű Szentek soha nem kérnek semmit, ami mulandó. Az Úrtól kérik az Urat, ahogy Guru Nanak mondja: ‘Mit kérhetnék Tőled? Semmi sem tart örökké. Minden elmúlik, még miközben nézem is.’ Ez azt jelenti, hogy az Úr kivételével minden mulandó, és hogy ő (Nanak) nem akart mulandó dolgokat kérni. Neki az Úrra volt szüksége, és semmi másra. Így szólt: ‘Ha az összes világ vagyonát az egyik oldalra tennénk, az Úr szeretetét pedig a másikra, akkor azok, akik az Urat szeretik, csak az Urat kérnék, és nem törődnének a vagyonnal. Aki az Úr szeretetével van eltelve, azt az egész világ követi.’ A másik ok az, hogy a nyereség és a veszteség ebben a világban a karmánktól függ. Néhány az erőfeszítéseink közül a karmánk miatt kudarcra van ítélve, mivel nem az a sorsuk, hogy céljukat elérjék. Ha a Nevek ismétlését és a spirituális gyakorlást ezeknek a céloknak az elérésére használjuk, és kudarcot vallunk, akkor az Úrba vetett hitünk meggyengül, mert Ő nem teljesítette kívánságainkat. Ez akadályt jelentene spirituális fejlődésünkben és szeretetünkben. Kötelességünk az, hogy a világi ügyekben a legjobbat tegyük, és az eredményt a Mester Akarataként fogadjuk el. Sokan vannak az Úton, akik még nem hatoltak be a belső világukba és akik még nem látták meg a Mestert belső látásukban, és még nem léptek túl a harag és a vágy szakaszain sem. Mindent úgy tesznek, ahogyan az alsóbbrendű elme diktálja nekik, és a rossz cselekedeteiket azzal mentegetik, hogy a Mester készteti őket rá, vagy hogy a Teremtő okozza azokat. Nos, ez az a trükk, amit az alsóbbrendű én játszik el velük. A rossz cselekedet alacsonyrendű vágyainknak tudható be, és mi a Mestert vagy az Urat tartjuk érte felelősnek. Amíg lelkünk nem emelkedik fel és nem látja a Mestert belül, és ott tud Vele beszélni, minden hibát az alacsonyabb rendű elme parancsainak kell tulajdonítanunk, és nem a Mesternek. Amikor már megkaptuk a Mester belső látomását, és elértünk egy nagyon magas spirituális szintet, csak akkor mondhatjuk, hogy bármi történik, azt Ő teszi. Ebben az állapotban nincs bűn, mivel a bűn bennünk rejlik, és nem a Mesterben. Ezért egy spirituális hívőnek óvatosnak kell lennie, nehogy az alacsonyabb én megtéveszthesse. Szelídnek és megbocsátónak kell lennie. Ha benned ott lett volna a gyakorlás igaz szelleme, akkor nevetve fogadtad volna azt, amit mondtak neked, és nem hagytad volna, hogy a harag eluralkodjon rajtad. Még húsz — sem tudta volna megzavarni a lelkedet, amely erőteljes és türelmes lett volna. Akkor azt mondtam volna, hogy a Hangáramlat hatást gyakorolt rád. De ehelyett nemcsak, hogy elvesztetted az önuralmadat, hanem a társaidat is felzaklattad, ami nem volt helyes. Azt tanácsolom mindnyájatoknak, hogy tisztítsátok meg elméteket a kölcsönös vádaskodástól és szemrehányástól, és erősítsétek meg az egymás iránti szereteteteket és ragaszkodásotokat. Mindenkinek be kell ismernie a saját hibáját, bocsánatot kell kérnie a másiktól, és növekednie kell a szeretetben és a hitben. De nem azt akarom mondani, hogy fel kellene adni az Ismétlést. Az Ismétlést az elmében kell végrehajtani, úgy, hogy senki se hallja. Célja az elme megnyugtatása, nem pedig a kérkedés. A lényeg az, hogy az elmét kordában tartsuk. Finom trükköket eszel ki és már sokakat megtévesztett előttetek, még a prófétákat és a megtestesüléseket is. Sokakat láttam, akiket az elme bármiféle dallamra táncoltatott, vagy akiket a parancsai szerint cselekedni kényszerített; miközben az emberek azt hiszik, a Szentlélek látogatja meg őket, vagy hogy a lelküket egy magasabb szintre emelték. A gonosz hajlamok az elmében rejle- nek, míg az másokra vetíti őket. R.S. az Igaz Út, ezért nagy bűn, ha külsőségekkel félrevezetjük az embereket. Az ilyen emberek társaságát kerülni kell. Valószínű, hogy szavaim kellemetlenek lesznek számodra. De ez a kötelességem. Csak gondolj bele, az emberi élet nagyon értékes, és a múltbéli jó karmának köszönhető. Nem azért kaptuk, hogy gyermekeket neveljünk, vagy hogy szórakozzunk. Mindezeket a tevékenységeket még a legalacsonyabb állatok is végzik. Az egyetlen különbség az ember és az alacsonyabb rendű teremtmények között az, hogy az ember életének célja, hogy meglássa az Urat, és eljusson a legmagasabb Spirituális Szintre, ebben az életben. Minden perce dollár milliókat ér. Le kell mondanunk erről a fizikai testről, az asztrális testről és az ok-okozati testről is. Ha ez így van, akkor mi értelme van a világnak, kapcsolatainak és élvezeteinek? A világot úgy kell tekintenünk, mint egy fogadót, a rokonainkat pedig útitársaknak. Fő célunknak azt kell tekintenünk, hogy egyesüljünk a Teremtőnkkel, és amennyire csak tudjuk, kerüljük el a bujaságot, a haragot, a kapzsiságot, a ragaszkodást és a gőgöt, mivel ezek az ellenségeink. Szívünknek mindenkor tele kell lennie szeretettel a Mester iránt, és elménknek olyan félelemmentesnek kell lennie, hogy ne zavarja meg sem a világ királyságának megadása, sem annak elvétele. Amikor az elme ilyenné válik, a Mester áthatja azt az Ő Valódi Fényével. Bármit is írtam le, azt a te javadra és megtisztulásodért tettem, nem pedig azért, hogy uralkodjak feletted vagy dicsekedjek. Ez a hozzád fűződő szeretetem gyümölcse. Nem tudom, hogy az országod etikettje és szokásai elfogadnák-e ezt ilyen Fényben.”
