Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Folytassuk szemelvényekkel a Szurangama szútra 7. fejezetéből “A megvilágosulatlanság által okozott hat létsík”, Lu K’uan Yu fordításában. A megvilágosulatlanság által okozott hat létsík Az élőlények hat állapota a Szamszarában. A poklok birodalma “Ha szenvedélye és gondolatai aránya kilenc az egyhez, a tűzkerékbe fog süllyedni, és újraszületik ott, ahol a szél és tűz találkozik. A váltakozó pokolban fog lakni, ha szenvedélyei nagyok, a szakadatlanban, ha nagyon erősek, és az avícsi pokolban, ha teljesen a rendkívül heves szenvedélyek uralják. Ha ezen kívül káromolja a Mahájánát, megszegi a Buddha előírásait, eltorzítja a Dharmát, amikor azt hirdeti, hogy megtévessze követőit önző haszonért vagy hírnévért, és elköveti az öt lázadó tettet és tíz súlyos bűnt, akkor (sorban) az összes avícsi pokolban újra fog születni. Bár a fentiek egyéni gonosz tettekből következő, önmagukra mért büntetések, minden bűnös ugyanazt a fajta szenvedést viseli el, mely (ugyanazokból) a megegyező okokból ered.” A tíz ok és hat okozat a poklok birodalmában A poklok birodalmának tíz karmikus oka “Ananda ezek (a büntetések) az élőlények karmikus tetteiből jönnek, akik tíz karmikus okot hoznak létre bűnös szokásaikkal, és ezért hatféle büntetéstől szenvednek. A nemi vágy szokása Ananda, melyek ezek a tíz okok? A bujaság szokássá válik a nemi érintkezés miatt, melyben két ember simogatja egymást, ezáltal hőt termel, ami serkenti a vágyat. Ez olyan, mint a kezek összedörzsölése által okozott hő. A karma és a bujaság két szokása serkenti egymást és forró réz támaszokon álló forró vaságyak látomását okozzák. Ezért az összes Buddha a vágy égető tüzének tekinti a nemi érintkezést, és minden Bodhiszattva kerüli a testiséget, mintha tüzes pokol volna. A sóvárgás szokása A sóvárgás szokássá nő a kapaszkodás miatt, ami egyfajta szívás, ami idővel a hideg, a fagy a vacogás és didergés illúzióját hozza létre. Ez olyan, mint a hideg érzés, amikor csücsörítve szívjuk be a levegőt. A karma és a sóvárgás kombinációja szenvedés formájában jelentkező büntetéshez vezet, amely a metsző hideg elleni jajgatásban fejeződik ki, és a (bőr) kékké, vörössé és fehérré válása által mutatkozik meg. Ezért a sóvárgást minden Buddha a kapzsiság vizének tekinti, és minden Bodhiszattva kerüli, ahogy a dögvészes pára tengerét kerülnék. Az önteltség szokása Az önteltség szokássá nő a bántalmazás miatt, amely (mások) elnyomásában nyilvánul meg, ami idővel víztömeget felépítő nyugtalan hullámok (illúzióját) hozza létre. Ez olyan, mint saját ajkunk nyalása, hogy nyáladzon. A két szokás a karmából és önteltségből serkenti egymást, és vérfolyók, (forró) parázs, égető homok, mérgező tengerek és a bűnös nyelvére öntött olvadt réz (látomását) keltik. És így az önhittséget minden Buddha a butaság vizének tekinti, és minden Bodhiszattva kerüli, ahogy a vízbefúlást kerülnék. A harag szokása A harag szokássá nő az irritáció miatt, amely makacsságként nyilvánul meg, ami idővel lángra lobbantja a szivet, melynek hője fémmé változtatja a létfontosságú lélegzetet; innen ered a késhalmok, vasoszlopok, kardfák és kardkerekek, fejszék, alabárdok, lándzsák és fűrészek illúziója. Olyan, mint az ember, akit egy vétek megtorlására konoksága hajt. A két szokás a karmából és haragból serkenti egymást, és kasztrálás, felkoncolás, lefejezés, feldarabolás, megsebzés, megcsonkítás, dorongolás és ütlegelés látomásait hozza létre. Olyan, mint az ember, aki dühbe gurul, és kész ölni, hogy orvosoljon egy hibát. Ezért a gyűlöletet minden Buddha éles kardnak tekinti, és minden Bodhiszattva menekül előle, mint saját kivégzése elől. A csalárdság szokása A csalárdság szokássá nő a csábítás miatt, ami csalásként nyilvánul meg, ami idővel a bűnöst fogva tartó zsinórok, botok, kötelek és kalodák (illúzióját) hozza létre. Ez olyan, mint egy növekvő fűvel és növényekkel elárasztott mező. A két szokás a karmából és csalásból fenntartja egymást, és egyre gonoszabb tetteket hoz létre, amelyek megérdemlik a büntetést béklyókkal, korbácsokkal, husángokkal, virgácsokkal, és bunkósbotokkal. És így a csalárdságot minden Buddha olyan ártalmasnak tekinti, mint a rágalmat, és minden Bodhiszattva kerüli, ahogy a farkast kerülnék. A hazugság szokása A hazugság szokássá nő a hitegetés miatt, ami csalásként nyilvánul meg, és idővel árulásban végződik. Ez a mocsok, mint a por, ürülék és vizelet (illuzióját) hozza létre. Olyan ez, mint a szélfútta por, amely mindent eltakar. A két szokás a karmából és hazugságból fokozza egymást, és fulladás, hánykolódás, repülés, lezuhanás, sodródás és elsüllyedés miatti szenvedésben végződik. Ezért a hazugságot minden Buddha olyan károsnak tekinti, mint a fosztogatást és gyilkosságot, és minden Bodhiszattva kerüli, mint azt, hogy mérges kígyóra lépjen. A neheztelés szokása A neheztelés szokássá nő az ellenszenv miatt, ami rosszindulatban nyilvánul meg. Ez a megkövezés, katapultálás, rabszállító kocsiba zárás, csapdába esés, zsákba varrás és letaglózás (illúzióját) hozza létre. Ez olyan, mint egy bajkeverő, aki mindig gonosz terveket sző. A két szokás a karmából és neheztelésből egyesül, és hánykolódtatás, megtámadás, letartóztatás, letaglózás és lelövés általi büntetést eredményez. És így a neheztelést minden Buddha gonosz szellemnek tekinti, és minden Bodhiszattva kerüli, ahogy a mérgezett bort kerülnék. A téves nézetek szokása A téves nézetek szokássá nőnek a félreértelmezés miatt, amely felöleli (az öt téveszmét) az én és a tárgyak valóságától kezdve egészen a szigorú aszketikus tiltásokig. Ez a karmikus hatások félreértését okozza a valóságos elvetése és a valótlansághoz való kötődés miatt. Innen ered az ítélkezés (illúziója) a (letagadhatatlan) bizonyítékokkal, mint amikor két ember ellenkező irányból közelítve nem kerülheti el a találkozást ugyanazon az úton. A két szokás a karmából és a téves nézetekből egyesül, hogy kikérdezés, keresztkérdések, bírói vizsgálat, nyomozás, kihallgatás (látomását) keltsék, és a jó és rossz leleplezését a bíróságon, míg a jó és rossz ügyvédek előállítják a dokumentumokat és megvitatják őket. Ezért a téves nézeteket minden Buddha szakadéknak vagy perverzitásnak tekinti, és minden Bodhiszattva kerüli, ahogy egy méreggel teli szurdokot kerülne. Az igazságtalanság szokása Az igazságtalanság szokássá nő a hamis vádaskodás miatt, ami rágalmazásban nyilvánul meg. Ez hegyek és sziklák illúzióját kelti, ami minden oldalról összezárul, hogy összezúzza, összetörje, horzsolja és szétmorzsolja a bűnöst. Olyan, mint az ártatlan gyalázása. Mindkét szokás a karmából és igazságtalanságból egyesül, hogy előidézze a bűnös előállításának, nyomásának, verésének, legyűrésének, kényszerítésének és a törvény általi korlátozásának (illúzióját). Ezért a becsületsértést minden Buddha olyan károsnak tekinti, mint a tigrist, és minden Bodhiszattva menelkül előle, mint a mennydörgés elől. A vitatkozás szokása A vitatkozás szokássá nő a sok beszéd miatt, ami (a hibák) elrejtésében nyilvánul meg. Ez a titkok tükörben tükröződés vagy egy lámpa meggyújtása általi kiderülésének (illúzióját) hozza létre, mint a tárgyak, amik nem lehetnek rejtve világos nappal. A karma és a vitatkozás két szokása a (bűnök) kiderülésében végződik; mert a tükör és a lámpa régebbi karmikus tetteket fednek fel végső ítéletre. Ezért a rejtegetést minden Buddha titkos ellenségnek tekinti, és minden Bodhiszattva olyan veszélyesnek tartja, mint egy hegyet vinni a fejünkön, vagy az óceánba gyalogolni.
